Állítólag azt csinálod majd egész évben. Úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy mit teszel ezen a napon: megeszed-e a lencsét vagy sem, adsz-e pénzt kölcsön vagy sem, végzel-e házimunkát vagy sem, szerelmeskedsz-e a pasiddal, vagy sem. Hát, ez utóbbi esetben a 'vagy sem' opció számomra teljességgel elfogadhatatlan. Ha már lencsét nem eszek, legalább a kielégítő szexuális aktivitást ne kockáztassam egész évre egy elbaltázott első nap miatt.
Szilveszterkor a pasim lakásán buliztunk, remek társaság, szuper hangulat, aztán reggel felé takarodót fújtunk, a kemény mag is távozott. Pici rendrakás, közben betettünk egy filmet, aztán zuhany, és nyomás az ágyba. A film közepére a pasi elaludt. Na, nehogymár nélkülem induljon az újéve! De hiába minden puszi a nyakban, simogatás a pizsamanadrágban, fülharapás, karmolászás: semmi reakció. Bealudt, de úgy! Ilyen nincs! Felébreszthetetlen. Hát, ezt nem hiszem el.
Teljesen felhúztam magam, halálosan megsértődtem. Ebből elég, felöltöztem, rácsuktam az ajtót, inkább hazamegyek. Egy kis séta jót tesz, hátha lenyugszom. Egész úton ezen bosszankodtam. Hogy képzeli, hogy magamra hagy? Vagy ő nem tervezett semmi programot kettesben, csak majd a délutáni mosogatást? Mondjuk a konyhaasztalon se rossz, de hol van az még.
Hideg van, elég volt ennyi séta. Mindjárt jön a 10-es busz, megvárom. Beálltam a megállóba, fejemre húztam a kapucnit, befúrtam az arcomat a vastag sálba, alig láttam ki. Kicsit még morogtam magamban. Aztán valaki szólt hozzám:
- Légyszi, nem tudod, hogy a busz mikor...?
Mittudomén, nemérdekelsz, hagyjálbékén, neszóljhozzám... De aztán csak annyit mondtam, hogy: nem tudom.
A fickó meg ahelyett, hogy békén hagyott volna, belekezdett egy hosszú monológba, hogy persze, ő is szokott így téli hajnalokon buszmegállókban álldogálni, csak úgy, és nem is érdekes, hogy jön-e a busz, mert nem azt várja, csak ott áll. És ma éjszaka dolgozott, lekéste a másik buszt, átjött ebbe a megállóba. És igencsak hűvös van, egy meleg tea jól esne.
Hát, komolyan, ez ma már nem hagyja abba? Bár, a teával beletalált. Ha én valakit meghívok magamhoz egy teára, azt általában elcsábítási szándékkal teszem. Ezt mondjuk ő nyilván nem tudja, de azért nem rossz az ötlet. Most éppen ez kell nekem. Kicsit megemeltem a fejemet, kibújtam a sálamból, megnézem már ki a csuda ez itt. Kellemes mélybarna szemek, és mikor ránéztem elvigyorodott. Végre abbahagyta a szöveget! A szemén kívül nem sokat láttam belőle, de az legalább bejött. Meghívtam magamhoz. Remélem, nem érti félre, és nem csak teázni akar majd.
El is felejtettem, hogy a pasim meg otthon durmol az ágyában. De kit érdekel! Ha őt nem érdekli, hogy nekem mire van szükségem, akkor ezt most bebukta. Megsértődtem, nekem ez így nem jó, elég volt, nem kell. Ha neki meg jó, akkor jóccakát, téma részemről lezárva.
Otthon főztem egy teát a barnaszeműnek, ő meg közben felült mellettem a konyhaasztalra. Kellemes társaság, kicsit sokat kérdez, de üdítően egyedi humora van. Beszélgettünk, minden lényegtelenről, aztán megkérdezte, hogy miért voltam mérges. Nem is tudom, hogy elmondjam-e, nem sok köze van hozzá. Várta a választ, úgy tűnt, hogy érdekli. Az volt az érzésem, hogy sejti: pasi van a dologban. És ha így van, akkor nyilván a tea meghívás valódi okát is sejti. Mivel elfogadta, akkor ez igent jelent. Szélesen mosolyogva csak annyit mondtam, hogy szerintem tudja ő ezt, és igazából nem is fontos, elmúlt, most jól vagyok. Odaadtam a teáját. Meg sem kóstolta, letette az asztalra, megfogta a kezemet, magához húzott, és megcsókolt. Megkérdezte, hogy maradhat-e, nem akar gondot okozni se nekem, se magának. Tisztáztuk, hogy nincs gond, maradhat, de azért arra ne számítson, hogy együtt fogunk reggelizni.
Benyúlt a pulóverem alá, átfogta a derekamat. Elég hideg volt még a keze. Kicsit megrángatta rajtam a pulcsit, közben felvonta a szemöldökét, hogy: Na? Megértettem, levettem, és visszakérdeztem, hogy: Na? Végignézett fentről le, lentről fel, tetszett neki. Az ujjbegyével végigcirógatta a derekamat, cicimet, nyakamat. A nyakamba csókolt, aztán a szemembe nézett, és a cicitartóm pántját rángatta meg: Na? Én nagyon tanulékony vagyok: kibújtam belőle gyorsan. Rátámaszkodtam a combjára, közel hajoltam a szájához, de nem értem hozzá. Majd ő megteszi, ha akarja. Megcsókolt, lecsúszott az asztalról, szorosan magához ölelt, egészen összesimultunk. Kigomboltam a nadrágját, de megfogta a kezemet.
Helyet cseréltünk, és most én támaszkodtam az asztalnak. A kezeimet az asztalra tette: Maradj! Levetkőztetett, és sorban végigcsókolgatta a ruhátlanná váló területeket. Felültetett az asztalra. Nem engedte, hogy hozzáérjek: kezek az asztalon. Kicsit letolta a nadrágját, de mást nem vett le magáról.
Egyik kezével átfogta a derekamat, másikkal elővette az eddig a nadrágban fészkelődő pálcáját, és megkérdezte: Na? Huhh, ez szép, igen, naná, alig várom, hogy bennem legyen. Lábammal átkulcsoltam a derekát, ő pedig benyomta végre. Lassan, és mélyen. Egészen közel húzott magához. Lassan mozgott, és mindketten azt néztük, hogyan csúszik be, és megint be, egészen be. Hátradőltem, lábamat a nyakába tettem, megkapaszkodtam az asztal szélében. Ő meg csak tolta, lassan, mélyen, minden mozdulatot kiélvezve. A lábamat levette a nyakából, és a vállam irányába előretolta, így a fenekem megemelkedett, és még bentebb éreztem őt. Nézte, ahogy eltűnik bennem, megint, és megint, lassan, hosszan. Aztán az asztal egyre tempósabban és egyre erőteljesebben kopogtatta a falat. Éreztem, ahogy mozog bennem, hallottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik. Még gyorsabban, nagy levegőt vett, és ki sem engedte, csak majd mikor mindkettőnknél eldurrant a tűzijáték. Boldog új évet nekem.
Zuhanyzás, öltözés, búcsú csók az ajtóban. Megkérdezte, hogy este felhívhat-e. Persze. Akkor megadom a számomat? Azt nem. Találd ki. Boldog új évet neked.
Közben a város túloldalán egy pasi felébredt, hiányolt, de nem voltam. Hívott, de ki voltam kapcsolva. Átjött hozzám, beengedtem. A konyha pulton teás kancsó, két bögre, az asztalon csomóra gyűrve a terítő.
- Tudod, teáztunk :)
Tudta. Nem szólt, sarkon fordult, elviharzott, bevágta az ajtót.
De éreztem, hogy sajna nem úszom megy ennyivel. Jön még itt nagy lelkizés és sírás-rívás, hogy ő engem bezzeg mennyire. Aztán dühösködés, hogy én őt bezzeg mennyire nem.
Nem értem, ennek mi értelme. Akarunk folytatást? Nem. Hát akkor? Boldog új évet neked is.
