Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pikáns történetek

Nem, igazából nem vagyok nimfomán. Csak lelkesen keresem az igazit. És az igazi első ismérve, hogy harmonikus vele a szex. Vannak egyéb feltételek is, de ez elsőre mindenképpen jó szűrés.

Száz év magány

A szex majdnem olyan, mint az evés. Persze, az evésről kicsit többet beszélünk, gyakorisága és módja elfogadottabb téma egy közösségben, recepteket sem csak a legbizalmasabb barátnőnkkel osztunk meg, hanem akár a főnökasszonnyal is, és nem háborodik fel senki, ha csoportosan, nyíltan, idegenek előtt, vagy akár az utcán műveljük.

De azért mégiscsak van némi hasonlóság: reggelenként gyorsan bekapunk pár falatot, hogy ne induljunk el éhesen munkába - nehogy rávessük magunkat a cuki kollégákra, vagy a még cukibb pizzásfiúra. Este sem lehet kiéhezve elaludni. És bizony kell néha a megszervezett, megtervezett, ünnepi, gyertyafényes, többfogásos vacsora is, a végén valami igen különleges desszerttel. Aki úgy szereti, annak barátokkal együtt. És egyedül sem az evés, sem a szex nem olyan élvezetes. Persze, ha nincs más, megteszi...

Szóval, ennek a drága pasinak külföldre kellett mennie, öt hét múlva jön vissza. Addig egyedül vacsizok? Öt hétig? Ha nem is száz év, de majdnem annyi. No, erre való tekintettel kaptam búcsú ajándékot: ha már egyedül kell intéznem ezt a dolgot, hát legyen hozzá egy kis segítségem. Vagy inkább nagy (csak hogy el ne szokjak tőle:)). Be is tettem gyorsan az ágy melletti fiókba, hogy kéznél legyen.

A pasi hazaérkezése után pár nappal, az ágyon fekve tévéztünk, én éppen az esti programot tervezgettem magamban, ő meg arról érdeklődött, hogy bevált-e az ajándék. Hááát, az a helyzet, hogy masnisan, becsomagolva, érintetlenül pihen a fiókban. Másként intéztem. Rákérdezett: a másként, az nem azt jelenti, hogy valaki mással, ugye?

De drága! Olyan finoman, csendesen, szinte reménykedve kérdezte. Nem is féltékeny, mert tudja, hogy nincs rá oka. Pedig mikor megismerkedtünk, mindenre és mindenkire féltékeny volt. Még azt is utálta, hogy szeretek dolgozni, hogy élvezem a munkámat és néha sokáig bent maradok, hogy eljárunk a csajokkal inni, bulizni, meg pletykálni, és előfordul, hogy nem otthon töltöm az éjszakát. De aki nem bízik bennem, az mehet. Nem vagyok hajlandó sem magyarázkodni, sem megváltozni, sem féltékenységi rohamokat csillapítgatni. Teljes bizalom nélkül nem működik.

- Te is tudod, hogy nem valaki mással. Másként. Akarod látni? Megnézheted. De tényleg csak nézheted, nem érhetsz hozzám.

Felültem, háttal az ágytámlának dőltem. Ő a lábamnál feküdt. Felhajtottam a pólómat majdnem a nyakamig, a melltartómat lentebb húztam, hogy a cicim csaknem teljesen kint legyen. A mellbimbókat a két ujjam közé fogtam, simogattam, összecsíptem. Egészen hegyesek lettek. Kigomboltam a rövidnadrágomat. Síkosítóból egy csöppet tettem az ujjamra, így nyúltam a bugyimba. Így sokkal finomabban csúszik a csiklómon. Lerúgtam a nadrágot, a bugyi marad, csak picit lentebb toltam. Izgató, ha érzem a combomon.

Feltérdeltem, vele szemben. A pólót felgyűrtem, hogy ne csússzon le. Hadd lássa, milyen hegyesen állnak a mellbimbók, hogyan meredeznek az ujjaim között. A másik kezemet lentebb toltam, csaknem bent voltam már. Éreztem, hogy nedves, meleg, és megduzzadt. Ő is kigombolta, és ledobta a nadrágját.

Háttal fordultam neki, és négykézlábra ereszkedtem, egyik kezemmel tartottam magamat. A másik kézzel előbb egy, majd két ujjal benyúltam. A vállamra ereszkedtem, letettem a fejemet, hogy a fenekem jobban megemelkedjen, és a pasi közelebb legyen a látványhoz. Miközben az ujjaim ki-be jártak, a másik kezem a csiklómat simogatta.

Éreztem, hogy néz. Sejtettem, mit lát. Tudtam, hogy a kezével ő is dolgozik. Hallottam, hogy egyre szaporábban lélegzik. Már csak egy perc, és minden tiltásom ellenére együtt fogjuk befejezni, őt fogom magamban érezni. Már csak egy pillanat, és tudom, hogy nem bírja tovább, és mögém fog állni, megfogja a csípőmet, magára húz, érezni fogom ahogy betolja, és azonnal végem is lesz, szinte azonnal, ahogy becsúszik. Ahogy rá gondolok, már attól olyan, mintha bennem lenne. És egyre gyorsabbak az ujjaim, mindjárt a csúcsra érek. Egy pillanatra megállok, hogy ne csúcs, hanem inkább széles fennsík legyen, tovább tartson a lebegés. Aztán már csak egy mozdulat. Érzem, ahogy lüktet belül...

Ezt a kört lekésted szivi :)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nimfoman.blog.hu/api/trackback/id/tr175966699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása