Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pikáns történetek

Nem, igazából nem vagyok nimfomán. Csak lelkesen keresem az igazit. És az igazi első ismérve, hogy harmonikus vele a szex. Vannak egyéb feltételek is, de ez elsőre mindenképpen jó szűrés.

Nyújtózz kétszer!

Egyszerűen leszólított az utcán, hogy nem tudom-e, merre van a Jázmin utca. Éppen a város túloldalán, és igen sokszor kell addig jobbra-balra fordulni. Szép hosszan elmondtam, de sztem a második kanyar után elvesztette a fonalat. Megkérdezte, hogy nem arra megyek-e véletlenül. Hát, láss csodát, még véletlenül sem. Én itt most jobbra fordulok, neki meg egyenesen, aztán pedig balra kell mennie. És ha ő jönne velem egy darabig? Nem is értem, ezt hogy gondolta. Persze, Szingapúron keresztül is lehet menni, de az gyalog elég hosszú lesz, villamos meg nem megy odáig.

Mindenesetre gyanús. Ez a pasi vagy hülye, vagy nincs is elveszve. Vagy mindkettő.

Azért mégis csak velem tartott, és hamarosan kiderült, hogy valóban mindkettő. Ismeri a város, éppen a Jázmin utcában lakik, és nyilván hazatalált volna nélkülem is. De sajna, hirtelen csak ez jutott eszébe, mikor meglátott, és elhatározta, hogy megszólít. Követett egy jó ideig, de még ez az idő sem volt elég, hogy ennél valami értelmesebbet találjon ki. Tényleg elég gyenge, de végül is bejött: még mindig itt sétálgatunk, együtt, fel-alá a városban, pedig már régen beesteledett.

Aztán kiderült, hogy bölcsész, abból is a rosszabbik fajta: történész. Ez éppen egy fél fokkal jobb, mint a politológus. De azért kapott egy esélyt. Csak mert olyan finoman csókolt. Nem puhán, nem nyálasan, de érzékien. És közben nagyon közel húzott magához. Nyilván, egy kis beszélgetéstől nem lesz egy pasi sem azonnal szerelmes, de a csókja mégis olyan volt, mintha az lenne. Ez azért elég izgató.

Egyik este egy pincében borozgattunk. Nyújtózott egyet, aztán megjegyezte, hogy egy jó nyújtózkodás felér egy fél kielégüléssel. Igazán??? Értem én, hogy a bölcsészek szeretik az ehhez hasonló, frappánsan hangzó kompakt kis mondatokat, de vajon belegondolt már, hogy mit is mond? Velem ugyan még nem próbálta, de ezért mással sem lehetett ennyire siralmas a szerelmi élete.

Véleményem szerint ezek a mennyiségek összemérhetetlenek, de egy történész nyilván nincs tisztában ezzel a fogalommal. Inkább megpróbáltam rávezetni, hátha rájön magától. Úgyhogy javasoltam, hogy ha már egy nyújtózás után így félúton tart, hát folytassa, és nyújtózzon gyorsan még egyszer. Aztán meglátjuk, lesz-e két félből egy egész. De nem próbálta meg, csak vigyorgott. Asszem leesett neki, mire gondolok. No, az elmélettel akkor meg is volnánk. És mi lesz a gyakorlattal? Ha eddig csak olyan szexben volt része, hogy a végeredmény csak két nyújtózással ért fel, akkor talán meg kellene próbálnia velem. Hátha többre jutunk. Mondjuk, legalább háromig ;)

Nagyon nem kellett győzködni, semmi perc alatt fizettünk, és elindultunk hozzá.

Út közben szereztem néhányat azokból a finom csókokból. Hát ezzel nagyon le tudott venni a lábamról. Tudod, mikor együtt vagytok, és azt érzed a pasi mellett, hogy neki te vagy a legjobb csaj. Érdekesnek, szórakoztatónak, kedvesnek, szépnek, és főleg igen kívánatosnak látod magadat rajta keresztül, elhiszed, hogy tökéletes vagy. Mikor megcsókol, akkor meg ugyanezt hatványozottan. De tényleg: neki, itt, most, tökéletes vagy. Mert ő annak lát. És ezt érzed minden csókból: hogy nagyon akar téged.

A lakásba belépve az érdekes, szórakoztató, kedves, és szép már nem annyira számított, inkább csak a kívánatos. Az ajtónál ledobtuk a cipőket, aztán a földön landolt a kabát, majd a pulcsik. A hideg keze benyúlt a pólóm alá, tiszta libabőr lettem ahogy hozzám ért. Nem csak a hidegtől. Kaptam csókot a pocakomra, a cicimre, ledobta a pólómat. Kigomboltam a nadrágot, az is a földre került. A folyosón végig elhagytuk a ruháinkat ahogy haladtunk a szoba felé. Mire elfogytak, éppen elértünk az ágyig. Nyáron, kevesebb ruhával, valószínűleg csak az ajtóig jutottunk volna.

Bedőltünk az ágyba, rám feküdt, éreztem a súlyát. Egyik kezével benyúlt a derekam alá, és még jobban magához szorított. Megcsókolt. Éreztem, ahogy az arcomat nézi. Alig bírtam kinyitni a szemem, de megkért rá, megvárta, míg ránézek. És akkor tolta be. Hirtelen nagy levegőt kellett vennem, és visszacsukódott a szemem. Mindig az első pillanat a legszebb. Meg valahol a vége, de arra nem mindig emlékszem.

Az egész együttlétünk olyan volt, mint a csókok: finom, lassú, figyelmes, érzéki. És halk. Végül csak egy nagyon-nagyon csöndes ahhhh maradt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nimfoman.blog.hu/api/trackback/id/tr765810285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása