Átjártunk a szomszéd városban levő étterembe ebédelni. Megbeszéltük a világ dolgait a gazdaságpolitikától a környezetvédelemig. De nem beszéltünk a családjáról, a feleségéről. Tudtam róla, nekem ennyi elég. Amíg semmi nem biztos, addig nem érdekelnek az ilyen részletek. Az ő élete, az ő problémája (ha az neki), nem az enyém. Amit én akartam tőle, azt megkaptam.
Nem tudom, más fogorvos is ilyen kreatívan használja-e a Lidocaint. A rendelőben még OK az érzéstelenítő, na de szexhez? Hááát, ő tudja, elvileg ért hozzá. Azt mondja, így tovább tart.
Első randinkon mondjuk nem igazán jött be a módszer. Ugyanis mikor előadta, hogy Lidocain érzéstelenítő spray-vel fújja be magát, hogy később legyen vége, de mivel a spray károsítja az óvszer anyagát, ezért dupla réteget kell belőle használni, na akkor a romantikus együttlét röhögésbe fulladt. Nem volt, ami tovább tartson. Miattam. Tudom, nagyon gáz, de ezt nem lehetett komolyan kibírni. Aztán megszoktam, és már csak szolidan vigyorogtam a műveleteken. Végülis kielégítő a módszer, bevált.
Ebéd után mindig nálam kávéztunk. Úton hazafelé már egészen más volt a téma: milyen bugyi van rajtam, van-e egyáltalán, illetve milyen is volt a legutóbbi kávézás, ami a konyhaasztalnál kezdődött, és azon fejeződött be.
Alig vártuk, hogy hazaérjünk.
Gyorsan megszabadultunk a fölösleges ruháktól. A kanapé jó hely, éppen szemben a tükrös szekrényajtóval. Az előkészületek után kézen fogott, és ide költöztünk át. Ledobta magát, hátradőlt, szétvetette a lábát. Magához intett, hogy üljek bele. Neki háttal, a tükörrel szemben. Megfogta a csípőmet, ő irányított, mutatta, milyen tempóban mozogjak. Hátulról nézte a fenekemet, a tükörben pedig az ugráló cicimet. Tenyeremet letettem a kanapé előtti alacsony asztalra, kitámasztottam, hogy még mélyebben érezzem magamban. Aztán felállt, belém kapaszkodott, néztük a tükörben, hogy mit művelünk. Nekem ettől teljesen elszállt az agyam, és éreztem, hogy itt a végem, csaknem összerogytam egy pillanatra. Megvárta, míg kicsit magamhoz térek, és folytattuk.
Lehet, hogy kissé túladagolta az érzéstelenítőt, de neki most nem akart összejönni a nagy tűzijáték. Pedig igazán mindent megpróbáltunk, de végül feladtuk. Már csak egy kérdése maradt:
- Most mit csináljak? Vigyem haza az asszonynak?