Reggel felébredtem, de nem volt mellettem. Viszont hívogatóan finom kávéillatot éreztem. Kibújtam az ágyból, a köntösömet magamra húztam, és elindultam a kávéillat irányába. Volt még hozzá korán kelt pasi, vajas zsömle, narancslé, és friss újság illat is. Megreggeliztünk, aztán ő elment zuhanyozni, én meg megkaparintottam az újságját, és bevackoltam vele egy fotelba.
Zuhany után kijött a fürdőből, és frissen, illatosan, vizes-borzas hajjal, egy szál kicsinyke törülközőben megállt mögöttem. Kár, hogy nincs időm odafigyelni, mert én olvasok. Lehajolt, a nyakamba csókolt, benyúlt a köntösöm alá, a cicimet simogatta, a fülembe puszilt. A mellbimbómat az ujjai közé szorította. A pocakomban éreztem, hogy az összes izmom összerándul, gyorsabban lélegeztem.
- Hagyjál, olvasok!
Erre elhúzta a kezét. Ó, basszus, ezt gyorsan feladta.
De aztán átsétált a túloldalra, és megállt velem szemben, az orrom előtt pár centire. Abban a nagyon rövid törülközőben, csípőre tett kézzel, a szemtelen mosolyával! És engem nézett. Az újság közöttünk volt, igyekeztem az olvasásra koncentrálni, de a szövegértés már komoly nehézségeket okozott. Ledobta magáról a törülközőt. Na neee, egyre szaporábban veszem a levegőt. Az arcom elé emeltem az újságot, és elmerültem a legfrissebb tőzsdei hírekben. Markába vette férfiasságát, simogatta, és éreztem, hogy engem néz közben. Pimaszul, kihívóan. Régen volt rám ilyen izgató, sőt, felkavaró hatással a BUX index alakulása. Úgy nézem, határozottan emelkedik, és igencsak megélénkült a befektetési kedv.
Ki sem merek nézni az újság mögül. A lélegzésén hallom, hogy engem kíván, a kézmozgásán látom, hogy simogatja magát. Nemrég még bennem volt, és most is egyre jobban szeretném magamban érezni. Hát lehet így olvasni?
Na, ebből elég volt, én hadd simogassam! Letettem az újságot, végignéztem a pasin. Átöleltem a derekát, megcsókoltam a hasát. Letérdeltem elé, végigsimítottam a fenekét, és egészen közel húztam magamhoz. Jobb, ha az ember saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Vagy inkább a szájába. Felnéztem rá, de csak szemtelenül mosolygott, mint aki biztos volt abban, hogy úgy is őt választom az olvasás helyett. Végignyaltam, és megint. Nagy levegőt vett. Aztán körbe-körbe. A kezembe fogtam, és csak a hegyét nyaltam. Aztán egészen mélyen a számba vettem. Hirtelen beszívta a levegőt, és csak nagyon lassan engedte ki. Kezével a hajamba markolt.
Megkért, hogy toljam le a köntösömet a vállamról és a cicimről, hadd lássa, de ne vegyem le teljesen. A kezem maradjon benne, és hagyjam hátul: kézzel ne érjek hozzá, csak a számmal. Pedig annyira szeretem simogatni. Megnyaltam, mélyen a számba vettem, csak az ajkammal érintettem, nyelvemmel simítottam. Hallgattam a légzését, és az enyém is gyorsult. Kézzel nem érhettem hozzá, ő diktálta a tempót: lassan, és mélyen. Élveztem, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit szeretne.
Aztán felemelt, lecsúsztatta a köntöst, átfogta a derekamat, szorosan magához húzott: Finom a szád. Megcsókolt, ledöntött a kanapéra, és rám feküdt, éreztem a súlyát. Megcsókolta, ujjai közé fogta a mellbimbómat. Az összes izmom összerándult. Megnyalta, hosszan ráfújt, összecsípte, aztán a tenyerével simogatta. Szereti, amikor hegyes, és csiklandozza a tenyere közepét.
Aztán a keze lefele vándorolt, a csiklómat végigsimította, aztán még lentebb indult. Neeem, ezt hagyjuk. Nem kell a keze, azt a szép fényes pálcát akarom magamban érezni, amit pár perce nyalogathattam, és szopogathattam. Nagyon vastag, alig kapok levegőt, mikor mélyen belém tolja. Most is ezt akarom érezni, nem akarok tovább várni. Kézbe fogtam, és magamba irányítottam. De ő nem tolta bentebb, én meg nem tudtam rácsúszni, nem engedte, hogy megmozduljak. A fülébe súgtam: Kérlek! De nem mozdult, és engem sem hagyott moccanni. OK, akkor próbáljuk másként! A hajába kapaszkodtam, és hátrahúztam, felemeltem a fejét, hogy rám nézzen: Olvashatok közben?
Erre úgy tett, mintha dühös lenne, rámvillantotta a szemét, és hirtelen, durván, mélyen belém tolta: Próbáld meg! Végigfutott rajtam a borzongás, a hátam megfeszült, nem kaptam levegőt. Igen, ő az, ezt vártam. Még! Lassan tolta, újra, és újra. Kezem a fenekét markolta, és éreztem, hogy önkéntelenül is próbálom még bentebb húzni magamba. Hogy ott belül, egészen mélyen érezzem.
Egyik lábamat megemelte, feltette a kanapé háttámlájára, hogy még jobban összeérjen a csípőnk. Rámszólt, hogy tegyem a kezemet a fejem fölé, ő rátenyerelt, lefogta. Becsukta a szemét, és élvezettel folytatta. Tolta, mélyen, és lassan. Teljesen kitöltött, kapkodtam a levegőt, a gyomromban éreztem minden lökést. A csípőm önkéntelenül megemelkedett. Egyre gyorsabban mozgott, szaporán lélegzett. És még gyorsabban. Mélyen nyomta, aztán megállt, a levegőt csak befele szívta, de nem tudta kifújni, és megint mélyen, megállt, és még egyszer, és újra...
Még egy mozdulat, aztán egy pillanatra megállt, bennem deréktól lefele az izmok megfeszültek, belül összerándultak, magamba szorítottam őt, kiáltottam. És ettől nála is eldurrant a tűzijáték.
Csend, halk lihegés, aztán megpaskolja a fenekemet: Na, add az újságomat!
