Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pikáns történetek

Nem, igazából nem vagyok nimfomán. Csak lelkesen keresem az igazit. És az igazi első ismérve, hogy harmonikus vele a szex. Vannak egyéb feltételek is, de ez elsőre mindenképpen jó szűrés.

Első csók

Mindig az első csók a legjobb, abban van a legtöbb izgalom, akkor derül ki, hogy akar-e, kíván-e, lesz-e köztünk legalább egy futó kaland. Mármint, úgy értem, pasinként az első. Neeem, nem az életben a leges-leges-legelső. Az az amatőr ügyetlenkedés? Ugyan!
Bár, az meg emlékezetes maradt. Mikor este hazakísért, megálltunk a parkban a lépcsőházunk előtt, pulzusom százhúsz, tenyerem izzadt, és csak zavaros kérdések zsongtak a fejemben. Most mi lesz? Vajon megcsókol? Bedugja a nyelvét a számba? És ha igen, akkor nyálas lesz? Mit csináljak a nyelvemmel? És ő mit fog? Mekkorára nyissam a számat? Hova tegyem a kezemet? És ő hova fogja? És ha pancser leszek?
Kedvenc irodalom tanárom szerint: nincs is annál rémesebb, mint amikor két kezdő szerencsétlenkedik. Mondjuk 
ez már középiskolában volt, úgyhogy ő nem az első csókra, hanem az első szexre értette, de sztem általánosíthatunk. Nem volt az annyira elhibázott rendszer, mikor a férjük mellett egyébként rettenetesen unatkozó hölgyek vezették be a szerelem rejtelmeibe a kezdő fiúkat, akik aztán az így szerzett tapasztalatoknak köszönhetően már tudtak mit kezdeni a korban hozzájuk illő kezdő csajokkal. Majd e bevezető után ajánlotta nyári olvasmánynak a Zsendülő vetést, meg a Veszedelmes viszonyokat. Egyébként is zseniálisan jó tanár volt, de ezzel aztán végleg belopta magát a szívembe. Jobban, mint az Odüsszeiával.
Aztán idővel benő az ember lányának a feje lágya, és megtanulja szépen, mi jó neki, hogy jó neki, mit szeret, mit akar, hogyan akarja. És jókat vigyorgok, mikor az osztálytalálkozón az első csókban érintett másik fél eszembe juttatja, hogy:
- Emlékszel, mikor...?
- Hogyne! Istenem, milyen kis bénák voltunk.
Ma már persze csak elnézően mosolygok ezeken a technikai jellegű kérdéseken. Mint vezetés előtt a rutin órák: egyáltalán hogy osztom be a két lábamat a három pedálra, és miért gyorsul, ha benyomom a kuplungot, mennyire nyomjam a gázt, hogy ne bőgjön fel a motor, és társai. Így utólag ezek már olyan egyértelműek. Hát, persze, hogy megcsókol, ha van egy csepp esze, különben mi a túrónak kísérgetne. Igen, béna leszel, mert mitől ne lennél? A brazil szappanoperákból felszedett vizuális tapasztalat nem igazán pótolja a gyakorlatot. Sőt, nagy valószínűséggel ő is béna lesz, de ha nagy mázlid van, akkor talán nem. Persze, hogy bedugja a nyelvét a szádba, hisz ezt akarjátok mindketten, nem csak egy nagy cuppanóst a pofira. És persze, hogy nyálas lesz, de azért nyugi, a szádon nem fog kifolyni :D
Mégis, akkor milyen izgalom volt bennem! Nagyon is felnőttnek éreztem magam. A csók után egész este ezen pörgött az agyam, és folyton vigyorogtam, mint a vadalma. Mondjuk, elsőnek nem is volt olyan nagyon ügyefogyott, akkor legalábbis nem éreztem annak.
Bár, így utólag, összehasonlítva a mostaniakkal... ööö... hogy is mondjam. Nos, korántsem ugyanaz a kategória, mint amikor egy buliból az éjszaka közepén, meglehetősen sok whisky után, törött lábbal a sebészeti ügyeletre kerülök, és mivel nem szeretném, hogy műtét előtt a két nővér a kedvenc rövidnadrágomat és bugyimat ollóval vágja le rólam, ezért a kissé félénknek tűnő, de annál szimpatikusabb beteghordó srácnak be kell segítenie, hogy sértetlenül levegyék, majd a műtét után pár nappal még mindig a kórházban egy csendes estén összefutunk a sebészeti lift előtt, ahol a falnak dőlve próbálom kipihenni a mankóval sétálás fáradalmait, és miután tisztáztuk, hogy már egészen jól vagyok, máris jön a legkevésbé sem illedelmes következő kérdése, hogy a kedvenc bugyim hogy van, köszi, az is jól, de éppen nincs rajtam, és nagyon hálás vagyok, hogy segített megmenteni, tényleg az a kedvencem, mert olyan nagyon finom puha a tapintása, hogy szinte nem is érzem, mikor rajtam van, a szempillám megrebben, majd ártatlanul felnézek rá, mintha nem is az alsóneműmről beszélgetnénk, és remélem, hogy így mankóra támaszkodva, elég szendének tűnök, de ezt nem veszi be, viszont megjegyzi, hogy azóta minden nap rólam álmodik, álmában még csak meg sem próbál úgy tenni, mint aki oda sem néz, miközben segít megtartani a sínbe rakott lábamat, hogy a nővérek levegyék a ruháimat, és bizony ez mindig nagyon megviseli, mármint az, hogy mindez csak álmában történik meg újra, mindezt olyan színlelt fájdalommal bírja mondani, hogy megfogom rajta a műtősinget, a mellkasánál ujjaim hegye a bőréhez ér, éppen csak annyira hajolok hozzá közelebb, hogy csaknem összeérjünk, a szemébe nézek, és kissé elkeseredve, nagyon halkan megkérdezem, hogy 'tényleg ilyen borzasztó rólam álmodni?', ebben a pillanatban ismét fellángol bennem az első csókok előtti bizsergető izgalom, hogy vajon akar-e engem, válasz helyett egyik kezével átkarol, a másikat a tarkómon a hajamba túrja, száját az enyémre tapasztja, szemem becsukódik, szám megnyílik az ajkainak, érzem a nyelve ízét, a szívem szaporábban ver, nyelve első érintésére a medencém környéki izmok összehúzódnak, az egyetlen használható lábam össze akar rogyni, a pasi keze a pólóm alá vándorol, egészen magához húz, összesimulunk, nyelve a számban kalandozik, ujjait felcsúsztatja a derekamon át a cicimhez, végigsimítja, borzongás fut végig a gerincemen.

Hááát, az a régi, legelső mintha ennél egy picit visszafogottabb lett volna...



Címkék: első csók csók egy mondatban

Szólj hozzá!

Wellness

Szeretem az olyan meghitt helyeket, amiket még nem fedezett fel magának a civilizáció. Úgyhogy nem is árulom el, hogy merre, van egy kis falutól nem messze, a domb oldalában egy meleg vizű forrás. Csak a helyiek látogatják néha. Nincs is igazán kiépítve, a meleg víz kifolyik egy kavicsos kis patakba. A patak ketté ágazik, egyik fele szépen lecsordogál a lejtőn, és egy sekély tóban gyűlik össze, majd innen megy tovább. Ezt a helyiek kicsit kibővítették, és készítettek egy medencét, ebben szoktak üldögélni. A patak másik ága egy meredekebb utat választott, és egy másfél méter magas vízesésben jön le a dombról. A vízesés alatt van két raklap (szintén a bennszülöttek gondos keze munkáját dicséri), ezekre le lehet ülni egy kis hát, nyak vagy egyéb testrész dögönyözésre.

Kis vidéki wellness: miután a kocsmában megvacsoráztál, magadhoz veszel egy üveg bort, kézen fogod a pasidat, csajodat (vagy ha mindkettő van, akkor mindkettőt), kisétálsz a patakhoz, beülsz a medencébe, és a meleg vízből, itallal a kezedben nézed a csillagokat. Télen, vagy nyáron, éjjel, vagy nappal, mindig nyitva.

A pasimmal itt töltöttünk pár napot, a faluban volt a szállásunk. Egyik éjszaka lámpával, konyakkal és törülközővel felszerelkezve kisétáltunk a forráshoz. Ilyenkor már úgysincs ott senki, nem lesz gond a fürdőruha hiánya. Megérkeztünk, nekivetkőztünk, és becsobbantunk. Finom meleg víz vett körül, éjszakai csend és sötét, és az izgalom, hogy teljesen meztelen vagyok. Mintha valami tiltott dolgot tettem volna, pedig rajtunk kívül nem volt ott senki. És ha lett is volna, hát nagy kaland... Nem olyan nagy darab egy fürdőruha, de mégis sokkal szabadabbnak éreztem magamat nélküle.

Ültünk a vízben, néztük a csillagokat, ittuk a konyakot, és megvitattuk a világ nagy dolgait. Csak egy kis neszezés az erdőből, a víz csobogása, és összebújva halkan beszélgetünk - teljes nyugalom. Melegem lett, kiültem a medence szélén egy törülközőre, csak a lábamat lógattam bele. A pasim is felállt, neki is meleg a víz. Kicsit hűltünk, csókolóztunk. Csak finoman, csendesen, és nagyon érzékien. Végülis egy wellness hétvége nem szólhat a rohanásról, pörgésről és vadságról.

Éreztem a nyelve ízét a számban. Teljesen magához húzott. Keze a cicimre csúszott, simogatta, szájába vette a mellbimbómat, beszívta, kicsit megharapta. Letérdelt elém, a combom belsejét cirógatta az orrával, aztán a nyelvével. Ujjaival szétnyitotta a szeméremajkakat, és közéjük csókolt. Hideg hullám futott végig a gerincemen. A csiklómat megcsókolta, szájába vette, nyelvével simogatta. Csak ültem, és néztem mit tesz velem. Kicsit bódult voltam a melegtől és a konyaktól. Még jó, hogy ülök, különben most biztosan összerogynék. A hajába kapaszkodtam, eltoltam a fejét: Várj, lassabban, alig kapok levegőt. De egyáltalán nem várt, egy pillanatot sem: felállt, a fenekemnél fogva még közelebb húzott magához, és azonnal belém tolta. A lélegzetem kihagyott, az összes belső izmom összerándult. Te jó ég, mekkora, feszít, és bennem van. Éreztem ahogy a hüvelyem körbeöleli, és ahogy végigcsúszik bennem. Magához szorított, nyelve a számban, karja a derekam körül. Szédülök. Levegőt!

Megkérdezte, hogy hagyja-e abba, esetleg kezdjük elölről? Jaj, neeee, a világért se! A dereka közé fontam a lábamat, kicsit hátradőltem. Lassan mozgott bennem, lábamat szétnyitotta, és még mélyebbre tolta. A medence szélét fogtam, hogy ne toljon hátra, és bentebb érezhessem. A csípőmbe kapaszkodott, nézte hogy csúszunk össze lassan, újra és újra. Hátradőltem, és csukott szemmel, mély sóhajjal élveztem. Ő meg nyitott szájjal, telitorokból üvöltve az éjszakai erdőben.

 

Szólj hozzá!

Tőzsdeindex

Reggel felébredtem, de nem volt mellettem. Viszont hívogatóan finom kávéillatot éreztem. Kibújtam az ágyból, a köntösömet magamra húztam, és elindultam a kávéillat irányába. Volt még hozzá korán kelt pasi, vajas zsömle, narancslé, és friss újság illat is. Megreggeliztünk, aztán ő elment zuhanyozni, én meg megkaparintottam az újságját, és bevackoltam vele egy fotelba.

Zuhany után kijött a fürdőből, és frissen, illatosan, vizes-borzas hajjal, egy szál kicsinyke törülközőben megállt mögöttem. Kár, hogy nincs időm odafigyelni, mert én olvasok. Lehajolt, a nyakamba csókolt, benyúlt a köntösöm alá, a cicimet simogatta, a fülembe puszilt. A mellbimbómat az ujjai közé szorította. A pocakomban éreztem, hogy az összes izmom összerándul, gyorsabban lélegeztem.

- Hagyjál, olvasok!

Erre elhúzta a kezét. Ó, basszus, ezt gyorsan feladta.

De aztán átsétált a túloldalra, és megállt velem szemben, az orrom előtt pár centire. Abban a nagyon rövid törülközőben, csípőre tett kézzel, a szemtelen mosolyával! És engem nézett. Az újság közöttünk volt, igyekeztem az olvasásra koncentrálni, de a szövegértés már komoly nehézségeket okozott. Ledobta magáról a törülközőt. Na neee, egyre szaporábban veszem a levegőt. Az arcom elé emeltem az újságot, és elmerültem a legfrissebb tőzsdei hírekben. Markába vette férfiasságát, simogatta, és éreztem, hogy engem néz közben. Pimaszul, kihívóan. Régen volt rám ilyen izgató, sőt, felkavaró hatással a BUX index alakulása. Úgy nézem, határozottan emelkedik, és igencsak megélénkült a befektetési kedv.

Ki sem merek nézni az újság mögül. A lélegzésén hallom, hogy engem kíván, a kézmozgásán látom, hogy simogatja magát. Nemrég még bennem volt, és most is egyre jobban szeretném magamban érezni. Hát lehet így olvasni?
Na, ebből elég volt, én hadd simogassam! Letettem az újságot, végignéztem a pasin. Átöleltem a derekát, megcsókoltam a hasát. Letérdeltem elé, végigsimítottam a fenekét, és egészen közel húztam magamhoz. Jobb, ha az ember saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Vagy inkább a szájába. Felnéztem rá, de csak szemtelenül mosolygott, mint aki biztos volt abban, hogy úgy is őt választom az olvasás helyett. Végignyaltam, és megint. Nagy levegőt vett. Aztán körbe-körbe. A kezembe fogtam, és csak a hegyét nyaltam. Aztán egészen mélyen a számba vettem. Hirtelen beszívta a levegőt, és csak nagyon lassan engedte ki. Kezével a hajamba markolt.

Megkért, hogy toljam le a köntösömet a vállamról és a cicimről, hadd lássa, de ne vegyem le teljesen. A kezem maradjon benne, és hagyjam hátul: kézzel ne érjek hozzá, csak a számmal. Pedig annyira szeretem simogatni. Megnyaltam, mélyen a számba vettem, csak az ajkammal érintettem, nyelvemmel simítottam. Hallgattam a légzését, és az enyém is gyorsult. Kézzel nem érhettem hozzá, ő diktálta a tempót: lassan, és mélyen. Élveztem, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit szeretne.
Aztán felemelt, lecsúsztatta a köntöst, átfogta a derekamat, szorosan magához húzott: Finom a szád. Megcsókolt, ledöntött a kanapéra, és rám feküdt, éreztem a súlyát. Megcsókolta, ujjai közé fogta a mellbimbómat. Az összes izmom összerándult. Megnyalta, hosszan ráfújt, összecsípte, aztán a tenyerével simogatta. Szereti, amikor hegyes, és csiklandozza a tenyere közepét.
Aztán a keze lefele vándorolt, a csiklómat végigsimította, aztán még lentebb indult. Neeem, ezt hagyjuk. Nem kell a keze, azt a szép fényes pálcát akarom magamban érezni, amit pár perce nyalogathattam, és szopogathattam. Nagyon vastag, alig kapok levegőt, mikor mélyen belém tolja. Most is ezt akarom érezni, nem akarok tovább várni. Kézbe fogtam, és magamba irányítottam. De ő nem tolta bentebb, én meg nem tudtam rácsúszni, nem engedte, hogy megmozduljak. A fülébe súgtam: Kérlek! De nem mozdult, és engem sem hagyott moccanni. OK, akkor próbáljuk másként! A hajába kapaszkodtam, és hátrahúztam, felemeltem a fejét, hogy rám nézzen: Olvashatok közben?

Erre úgy tett, mintha dühös lenne, rámvillantotta a szemét, és hirtelen, durván, mélyen belém tolta: Próbáld meg! Végigfutott rajtam a borzongás, a hátam megfeszült, nem kaptam levegőt. Igen, ő az, ezt vártam. Még! Lassan tolta, újra, és újra. Kezem a fenekét markolta, és éreztem, hogy önkéntelenül is próbálom még bentebb húzni magamba. Hogy ott belül, egészen mélyen érezzem.

Egyik lábamat megemelte, feltette a kanapé háttámlájára, hogy még jobban összeérjen a csípőnk. Rámszólt, hogy tegyem a kezemet a fejem fölé, ő rátenyerelt, lefogta. Becsukta a szemét, és élvezettel folytatta. Tolta, mélyen, és lassan. Teljesen kitöltött, kapkodtam a levegőt, a gyomromban éreztem minden lökést. A csípőm önkéntelenül megemelkedett. Egyre gyorsabban mozgott, szaporán lélegzett. És még gyorsabban. Mélyen nyomta, aztán megállt, a levegőt csak befele szívta, de nem tudta kifújni, és megint mélyen, megállt, és még egyszer, és újra...

Még egy mozdulat, aztán egy pillanatra megállt, bennem deréktól lefele az izmok megfeszültek, belül összerándultak, magamba szorítottam őt, kiáltottam. És ettől nála is eldurrant a tűzijáték.

Csend, halk lihegés, aztán megpaskolja a fenekemet: Na, add az újságomat!

 


Szólj hozzá!

Házinyúlra nem!

Nem vagyok különösebben szabálykövető típus. A saját, belső alkotmányomban egy alaptörvény van: azt teszek, ami nekem jól esik, de csak ha nem bántok vele másokat. Szóval, ha nekem jó, és másnak nem lesz tőle baja, akkor hajrá. Igen, átmegyek a piroson (nem csak gyalog), nem tartom be a sebesség korlátozásokat, ha a körülmények engedik. Nem teszek citromot a teába, és a tükörtojás mindkét oldalát jól megsütöm. Tudom, szentségtörés, de nekem így jó, másnak meg nem fáj. De például 'Nős pasival nem kezdek' törvényem nincs. A pasi feleségét nem én bántom meg ezzel, hanem a férje, úgyhogy ez nem mond ellent az alaptörvényemnek.

Viszont 'Kollégával nem kezdek' törvényem az van, mert ez nekem nem lenne jó. Az intim viszonyok (majd egyszer, egy kivételével) nem tartanak örökké, mind szakítással végződnek. És szakítás után együtt dolgozni valakivel, az a kínok kínja lenne. Úgyhogy munkatárssal soha. Még akkor sem, ha egyébként mindig kedves, még hétfőn reggelenként is mosolygós és vicces, nem csak a szakmájában hanem minden egyéb területen is tájékozott, és élvezet hallgatni, ahogyan ezt előadja, érzékeli milyen hangulatban vagyok, és ennek megfelelően szól hozzám. És látom rajta, hogy csak a kisujjamat kellene mozdítani, hogy megkaphassam őt. De nem mozdítom. Mert házinyúlra nem!

Mindaddig, míg egy szuper állásajánlatot nem kaptam, és el is döntöttem, hogy váltok. Főnökkel megbeszéltem, és szóltam a kollégáknak, hogy már csak két hétig leszek. Két hét. Hát, akkor hajrá!

Innentől fogva mindent szabad. A segítségéért a köszönöm mellé egy leheletnyi simogatás is jár, csak úgy barátilag. A liftben akkor is hozzáérek, ha egyébként nincs tömeg. Meeting alatt kissé elmélázva tekergetem a hajamat, és őt nézegetem. Vékony blúzban az ablak elé állok, mikor besüt rajta a nap - hadd süssön át a blúzomon is. Ha átmegyek az irodájába, akkor nem a mellette levő székre ülök le, hanem az asztalára fel, vagy le sem ülök, inkább csak lehajolok és az asztalra könyökölök, úgy tárgyalunk.

És láss csodát, vette az adást. Eddig is Nyuszinak hívott néha - és ez tőle egyáltalán nem bántó, sértő, vagy lekezelő, és ha nem lennék a pasiért teljesen odáig, ezt még akkor sem lehetne szexuális zaklatásként értelmezni. És most, az egyik hosszúra sikerült nap végén még azt is hozzátette, hogy: Nyuszi, van kedved meginni egy kávét?

Épeszű nyulak erre félájultan egy gyors igent rebegnek, és elalélva omlanak az áhított pasi karjaiba. De én a másik típus vagyok, az a nem teljesen épeszű fajta, úgyhogy: Köszi, az jól esne, de a barátnőmmel van randim. Mondjuk ezt eddig sem a barátnőm, sem én nem tudtuk, de egy gyors telefon, és ez a probléma meg lesz oldva. Egyébként meg semmi gond: szombaton céges szezonzáró buli. Majd ott kávézunk, vagy valami...

Buli! Ó, te jó ég, mit vegyek fel? Megvan! A csajok szerint vacsi után átmegyünk egy bárba. Ismerős hely, UV lámpák vannak, szuper. Hogy mi a jó ebben? Az, hogy a fehér ruha világít az UV fényben. Az iroda legjobb csajai nyilván fehérben lesznek. Kispályások. Buta cicák. A fehéret nem felső rétegként kell felvenni. Egy világító fehér blúznál mennyivel izgisebb, ha a vacsora alatt egyébként még átlátszatlan, lenge, vékony, világosszürke selyem nadrág és blúz a bár UV lámpái alatt enyhén átlátszóvá lesz, és világítani fog alóla a fehér tanga és cicitartó. Hát, én ez utóbbira szavazok.
Jó hangulatú buli volt, vacsiztunk, aztán a bárban fotelekben ülve pár konyak és némi bor mellett megbeszéltük a világ nagy dolgait. És igen, konyakozás közben már egészen világossá vált, hogy mi van a szürke nadrág és blúz alatt. Jöttem, mentem, pultnál álltam, italt kértem, mogyorót hoztam, ő meg egyfolytában engem nézett. Borzongató.

Lassan oszlani kezdett a társaság, már csak néhányan maradtak. Kezdtek ötletelni, hogy kinek mihez lenne kedve: együnk valamit, maradjunk még, menjünk egy kocsmába, van aki táncolna, esetleg biliárdozna. A pasi széke mögött álltam, kezemet a karjára tettem, és a füléhez hajoltam: Én most legszívesebben az öledbe ülnék.

Nem nézett rám, meg se moccant, teljesen lefagyott. Aztán felállt, és hangosan kijelentette, hogy ő meg leginkább hazamenne. Igen, én is. Hozzá haza, ha szabad kérnem.

Együtt indultunk el. Kint az utcán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, megfogta a kezemet, és egyértelműen nem az én lakásom felé vettük az irányt. Kijózanítóan hűvös volt, kezdtem lassan kevésbé mámorosan látni az előbbi kijelentésemet. Hogy én mekkora barom vagyok! De ha a kezemet fogja, akkor talán nem vette annyira rossz néven. Na, beszélgessünk erről egy kicsit, kérdezgetni kezdtem.
Széles vigyorral válaszolgatott, hogy nem, nem érzi, hogy tolakodó lennék. Nem, semmi kifogása az ellen, hogy az ölébe szeretnék ülni. Igen, tetszik neki, hogy mostanában az én kezdeményezésemre fizikailag kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Igen, észrevette, hogy ez neki szól. Nem, ez egyáltalán nincs terhére, sőt kifejezetten élvezi. És igen, egy kicsit hátráltattam a munkában, mikor az asztalára ültem, de azért nagyon bejön neki. Aztán kicsit komolyabb lett, megállt, és rám nézett: Miért kérdezek ilyeneket, talán már nincs kedvem az ölébe ülni?
Egyik kezével átfogta a derekamat, másikkal a hajamba túrt, a szemembe nézett, és megcsókolt. Na, most aléltam el. Kemény kezek, és lágy, érzéki csók. Aztán még egy, még egy, de ez már nem annyira lágy, sokkal inkább szenvedélyes. Na, menjünk gyorsan!
Pár perc alatt hazaértünk, megszomjaztunk. A konyhában a pultnak támaszkodtam, ő innivalót öntött. Egészen közel állt hozzám, ittunk, letette a poharat. Átkarolt, a hajamba nyúlt, megfogta, megemelte a fejemet, és a nyakamba csókolt. A hideg futkosott a hátamon. Még, légyszi. Benyúltam az inge alá, végigsimítottam az oldalát, összerándult. Egymást csókolva bontogattuk a gombjainkat, ledobáltuk a ruhákat. Ujjai közé fogta a mellbimbómat, összeszorította, finoman meghúzta, aztán a szájába vette, és a nyelvével körbe-körbe simogatta, aprókat harapott. Minden belső izmon vigyázzba állt, sikítani szerettem volna, de nem volt hozzá elég levegőm. Mindjárt összeesek.
Leült egy székre, magához húzott, és megfordított: Gyere, ülj bele. Neki háttal, végre az ölébe ültem. Lassan csúsztunk össze, éreztem, ahogy kitölt. Megemelte a fenekemet, aztán újra magára húzott, és megint teljesen megtöltött. Lassan mozogtam, nem engedte, hogy gyorsítsak. Kezével előre nyúlt, megfogta a cicimet, a bimbóimat az ujjai között morzsolgatta. A combjára támaszkodtam, megemelkedtem, és vissza. Végre nem szólt bele, engedte, hogy kicsit gyorsabban mozogjak. Fel, és nagyon le.
Aztán megemelt, felálltunk, és a szemben levő konyhapultra döntött. Könyökölve támaszkodtam, a mellbimbóm éppen hozzáért a pult hideg tetejéhez. Ő a combomba kapaszkodva lassan tolta, mélyen. Újra, megint, mélyen. Minden egyes döfésnél éreztem ahogy a mellbimbóm végigsimítja a pult hideg tetejét. És ő tolta, lassan, mélyen. Aztán kicsit gyorsabban, a pult gyorsuló súrlódásától a  bimbóm szinte görcsben állt, minden mozdulatát duplán éreztem. Már nem kell sok, és még gyorsít. Szakaszosan lélegez, néha kihagy, kicsit nyög. A hangjából, és az egyre erősebb szorításból tudom, hogy neki is már csak pár pillanat. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, nekem azonnal végem, a belsőmben az izmok megfeszülnek. A következő lökéssel ő is követ, érzem, ahogy szétárad bennem.

 

Szólj hozzá!

Amit az új év első napján teszel...

Állítólag azt csinálod majd egész évben. Úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy mit teszel ezen a napon: megeszed-e a lencsét vagy sem, adsz-e pénzt kölcsön vagy sem, végzel-e házimunkát vagy sem, szerelmeskedsz-e a pasiddal, vagy sem. Hát, ez utóbbi esetben a 'vagy sem' opció számomra teljességgel elfogadhatatlan. Ha már lencsét nem eszek, legalább a kielégítő szexuális aktivitást ne kockáztassam egész évre egy elbaltázott első nap miatt.

Szilveszterkor a pasim lakásán buliztunk, remek társaság, szuper hangulat, aztán reggel felé takarodót fújtunk, a kemény mag is távozott. Pici rendrakás, közben betettünk egy filmet, aztán zuhany, és nyomás az ágyba. A film közepére a pasi elaludt. Na, nehogymár nélkülem induljon az újéve! De hiába minden puszi a nyakban, simogatás a pizsamanadrágban, fülharapás, karmolászás: semmi reakció. Bealudt, de úgy! Ilyen nincs! Felébreszthetetlen. Hát, ezt nem hiszem el.

Teljesen felhúztam magam, halálosan megsértődtem. Ebből elég, felöltöztem, rácsuktam az ajtót, inkább hazamegyek. Egy kis séta jót tesz, hátha lenyugszom. Egész úton ezen bosszankodtam. Hogy képzeli, hogy magamra hagy? Vagy ő nem tervezett semmi programot kettesben, csak majd a délutáni mosogatást? Mondjuk a konyhaasztalon se rossz, de hol van az még.

Hideg van, elég volt ennyi séta. Mindjárt jön a 10-es busz, megvárom. Beálltam a megállóba, fejemre húztam a kapucnit, befúrtam az arcomat a vastag sálba, alig láttam ki. Kicsit még morogtam magamban. Aztán valaki szólt hozzám:

- Légyszi, nem tudod, hogy a busz mikor...?

Mittudomén, nemérdekelsz, hagyjálbékén, neszóljhozzám... De aztán csak annyit mondtam, hogy: nem tudom.

A fickó meg ahelyett, hogy békén hagyott volna, belekezdett egy hosszú monológba, hogy persze, ő is szokott így téli hajnalokon buszmegállókban álldogálni, csak úgy, és nem is érdekes, hogy jön-e a busz, mert nem azt várja, csak ott áll. És ma éjszaka dolgozott, lekéste a másik buszt, átjött ebbe a megállóba. És igencsak hűvös van, egy meleg tea jól esne.

Hát, komolyan, ez ma már nem hagyja abba? Bár, a teával beletalált. Ha én valakit meghívok magamhoz egy teára, azt általában elcsábítási szándékkal teszem. Ezt mondjuk ő nyilván nem tudja, de azért nem rossz az ötlet. Most éppen ez kell nekem. Kicsit megemeltem a fejemet, kibújtam a sálamból, megnézem már ki a csuda ez itt. Kellemes mélybarna szemek, és mikor ránéztem elvigyorodott. Végre abbahagyta a szöveget! A szemén kívül nem sokat láttam belőle, de az legalább bejött. Meghívtam magamhoz. Remélem, nem érti félre, és nem csak teázni akar majd.

El is felejtettem, hogy a pasim meg otthon durmol az ágyában. De kit érdekel! Ha őt nem érdekli, hogy nekem mire van szükségem, akkor ezt most bebukta. Megsértődtem, nekem ez így nem jó, elég volt, nem kell. Ha neki meg jó, akkor jóccakát, téma részemről lezárva.

Otthon főztem egy teát a barnaszeműnek, ő meg közben felült mellettem a konyhaasztalra. Kellemes társaság, kicsit sokat kérdez, de üdítően egyedi humora van. Beszélgettünk, minden lényegtelenről, aztán megkérdezte, hogy miért voltam mérges. Nem is tudom, hogy elmondjam-e, nem sok köze van hozzá. Várta a választ, úgy tűnt, hogy érdekli. Az volt az érzésem, hogy sejti: pasi van a dologban. És ha így van, akkor nyilván a tea meghívás valódi okát is sejti. Mivel elfogadta, akkor ez igent jelent. Szélesen mosolyogva csak annyit mondtam, hogy szerintem tudja ő ezt, és igazából nem is fontos, elmúlt, most jól vagyok. Odaadtam a teáját. Meg sem kóstolta, letette az asztalra, megfogta a kezemet, magához húzott, és megcsókolt. Megkérdezte, hogy maradhat-e, nem akar gondot okozni se nekem, se magának. Tisztáztuk, hogy nincs gond, maradhat, de azért arra ne számítson, hogy együtt fogunk reggelizni.

Benyúlt a pulóverem alá, átfogta a derekamat. Elég hideg volt még a keze. Kicsit megrángatta rajtam a pulcsit, közben felvonta a szemöldökét, hogy: Na? Megértettem, levettem, és visszakérdeztem, hogy: Na? Végignézett fentről le, lentről fel, tetszett neki. Az ujjbegyével végigcirógatta a derekamat, cicimet, nyakamat. A nyakamba csókolt, aztán a szemembe nézett, és a cicitartóm pántját rángatta meg: Na? Én nagyon tanulékony vagyok: kibújtam belőle gyorsan. Rátámaszkodtam a combjára, közel hajoltam a szájához, de nem értem hozzá. Majd ő megteszi, ha akarja. Megcsókolt, lecsúszott az asztalról, szorosan magához ölelt, egészen összesimultunk. Kigomboltam a nadrágját, de megfogta a kezemet.

Helyet cseréltünk, és most én támaszkodtam az asztalnak. A kezeimet az asztalra tette: Maradj! Levetkőztetett, és sorban végigcsókolgatta a ruhátlanná váló területeket. Felültetett az asztalra. Nem engedte, hogy hozzáérjek: kezek az asztalon. Kicsit letolta a nadrágját, de mást nem vett le magáról.

Egyik kezével átfogta a derekamat, másikkal elővette az eddig a nadrágban fészkelődő pálcáját, és megkérdezte: Na? Huhh, ez szép, igen, naná, alig várom, hogy bennem legyen. Lábammal átkulcsoltam a derekát, ő pedig benyomta végre. Lassan, és mélyen. Egészen közel húzott magához. Lassan mozgott, és mindketten azt néztük, hogyan csúszik be, és megint be, egészen be. Hátradőltem, lábamat a nyakába tettem, megkapaszkodtam az asztal szélében. Ő meg csak tolta, lassan, mélyen, minden mozdulatot kiélvezve. A lábamat levette a nyakából, és a vállam irányába előretolta, így a fenekem megemelkedett, és még bentebb éreztem őt. Nézte, ahogy eltűnik bennem, megint, és megint, lassan, hosszan. Aztán az asztal egyre tempósabban és egyre erőteljesebben kopogtatta a falat. Éreztem, ahogy mozog bennem, hallottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik. Még gyorsabban, nagy levegőt vett, és ki sem engedte, csak majd mikor mindkettőnknél eldurrant a tűzijáték. Boldog új évet nekem.

 

Zuhanyzás, öltözés, búcsú csók az ajtóban. Megkérdezte, hogy este felhívhat-e. Persze. Akkor megadom a számomat? Azt nem. Találd ki. Boldog új évet neked.

 

Közben a város túloldalán egy pasi felébredt, hiányolt, de nem voltam. Hívott, de ki voltam kapcsolva. Átjött hozzám, beengedtem. A konyha pulton teás kancsó, két bögre, az asztalon csomóra gyűrve a terítő.

- Tudod, teáztunk :)

Tudta. Nem szólt, sarkon fordult, elviharzott, bevágta az ajtót.

De éreztem, hogy sajna nem úszom megy ennyivel. Jön még itt nagy lelkizés és sírás-rívás, hogy ő engem bezzeg mennyire. Aztán dühösködés, hogy én őt bezzeg mennyire nem.

Nem értem, ennek mi értelme. Akarunk folytatást? Nem. Hát akkor? Boldog új évet neked is.

 

Szólj hozzá!

Kutyasétáltatás

Késő estig dolgoztam, ezért általában olyan éjfél magasságában mentünk le a kutyával sétálni. Illetve ő rohangászni, én meg padon csücsülve labdát dobálni. Szerencsére voltak még rajtam kívül más éjjeli-bagoly kutyások is, két pasi: egy pitbull és egy dalmata tulaj. Sok jó tanácsot kaptam tőlük, a "hogyan neveld a kutyádat", és a "hogyan ne hagyd, hogy ő neveljen téged" témában. De asszem már elkéstek vele.

Hármas (kutyákkal együtt hatos) randi a házak mögötti erdő szélén, minden nap éjfélkor. Tiszta romantika. De igazán akkor lett szorosabb a kapcsolatunk, mikor dalmatáék feljöttek hozzám, és valamelyikük oldalba pisilte a nappali padlóján levő szobanövényt. Gondolom, inkább a kutya lehetett. Sűrű elnézés kérések következtek, meg egy meghívás kárpótlás vacsorára nála: ez igazán megérte azt a kis takarítást. Az én kutyám persze nem pisilte le az ő növényeit. Nem azért, mintha olyan nagyon jólnevelt lenne, egyszerűen csak csaj.

Vacsi után a szokásos éjféli séta következett édes kettesben. Négyesben. De most nem csak a pórázokat vittük magunkkal -végükön a jószágokkal-, hanem a maradék pezsgőt is. Leültünk a fák alatt egy asztalra, a kutyákat elengedtük.

Nem tudom, hogy a balzsamosan lágy nyáresti éjszaka, vagy a nagy mennyiségben fogyasztott pezsgő hatására érett meg a pasiban a gondolat, de az az ötlete támadt, hogy most, itt, az asztalon fogunk szexelni. Nem annyira elvetendő az ötlet, de azért mégiscsak illik egy pár kört futni beleegyezés előtt, úgyhogy kijelentettem, hogy egy fél lakótelep szeme láttára ez biztosan nem fog menni.

Nem próbált észérvekkel meggyőzni, hogy ilyen sötétben úgysem lehet belátni a házakból az erdőbe, és egyébként is alszanak az emberek, ha meg néznek, hadd nézzenek, és hasonlók... Inkább látszólag beletörődött:

- Akkor csak megcsókollak.

Ültem az asztal szélén, ő elém állt, szétnyitotta a lábamat, közé lépett, és megcsókolt. Közben a kezét végighúzta a combomon, ezzel "véletlenül" felhúzódott a szoknyám. Aztán a cicimet simogatta meg, szigorúan csak azt a részt, amit nem takart ruha: de egy alaposan kivágott pólónál ez is éppen elég. Pólón keresztül megkereste a mellbimbómat, ami ekkor már igazán nem volt nehéz. Az ujjai közé csippentette.

- Tényleg nem akarod? Nem baj. Én sem akarom.

A felcsúszott szoknyám alá nyúlt, a fenekemnél fogva még közelebb húzott magához. Éreztem, hogy ha az agya esetleg tényleg nem, de egyéb alkatrésze egészen biztosan kapható a szexre. A kezét még fentebb csúsztatta a combomon, és csók közben egyik ujjával a csiklómhoz ért, a másik kezét picit lentebb engedte, csaknem benyúlt.

- Csak ha kéred!

Igen, nagyon akartam, egyre jobban. Kigomboltam a nadrágját, de hátrébb lépett. Asztalon ülve nem annyira mobilis az ember lánya, hogy irányíthasson, így aztán könyörgőre kellett fognom, hogy tegye meg. Nagyon szépen meg kellett kérnem, hogy adja ide azt, amit a nadrágjában tart, mert imádom, és most azonnal kell nekem. Szeretném magamban érezni ahogy becsúszik,  ahogy kitölt, ahogy feszít. Végighallgatta, és egyre szélesebben mosolygott. Kérte, hogy szálljak le az asztalról.

Meg akartam csókolni, megérinteni, de nem hagyta. A mosolyt eltüntette az arcáról, megpróbált komoly képet vágni. Határozottan, majdnem durván, picit erőszakot mímelve az egyik karomnál fogva megfordított, hogy háttal legyek neki. A kezeimet egy hirtelen mozdulattal a hátam mögé húzta, és egyik kezével összefogta. Mondjuk, olyan nagyon nem tiltakoztam. A másikkal felvette az asztalról a kutya pórázát, és azzal kötözte össze a csuklóimat. Az asztalra döntött, lábával átfogta a lábamat, hogy ne moccanjak. Egyik kezét a hátamra tette, lenyomott az asztalra, másikkal felhajtotta a szoknyámat.

A kezem összekötve, a szoknyám a fenn a hátamon... nem bírom már tovább, alig várom, hogy érezzem őt magamban. De nem történik semmi. Csak néz, rajtam legelteti a szemét. Izgatóbb látványt elképzelni sem lehet: éjszaka, a lakótelep házai között, a fák takarásában, a pasinak háttal, bedöntve, az asztalra lenyomva, összekötözött kézzel, hátul felhúzott szoknyával...

Aztán lentebb tolta a nadrágját, félrehúzta a bugyimat, majd minden udvarlás és körülményeskedés nélkül keményen benyomta, és kielégítette magát.

 

Szólj hozzá!

Nyújtózz kétszer!

Egyszerűen leszólított az utcán, hogy nem tudom-e, merre van a Jázmin utca. Éppen a város túloldalán, és igen sokszor kell addig jobbra-balra fordulni. Szép hosszan elmondtam, de sztem a második kanyar után elvesztette a fonalat. Megkérdezte, hogy nem arra megyek-e véletlenül. Hát, láss csodát, még véletlenül sem. Én itt most jobbra fordulok, neki meg egyenesen, aztán pedig balra kell mennie. És ha ő jönne velem egy darabig? Nem is értem, ezt hogy gondolta. Persze, Szingapúron keresztül is lehet menni, de az gyalog elég hosszú lesz, villamos meg nem megy odáig.

Mindenesetre gyanús. Ez a pasi vagy hülye, vagy nincs is elveszve. Vagy mindkettő.

Azért mégis csak velem tartott, és hamarosan kiderült, hogy valóban mindkettő. Ismeri a város, éppen a Jázmin utcában lakik, és nyilván hazatalált volna nélkülem is. De sajna, hirtelen csak ez jutott eszébe, mikor meglátott, és elhatározta, hogy megszólít. Követett egy jó ideig, de még ez az idő sem volt elég, hogy ennél valami értelmesebbet találjon ki. Tényleg elég gyenge, de végül is bejött: még mindig itt sétálgatunk, együtt, fel-alá a városban, pedig már régen beesteledett.

Aztán kiderült, hogy bölcsész, abból is a rosszabbik fajta: történész. Ez éppen egy fél fokkal jobb, mint a politológus. De azért kapott egy esélyt. Csak mert olyan finoman csókolt. Nem puhán, nem nyálasan, de érzékien. És közben nagyon közel húzott magához. Nyilván, egy kis beszélgetéstől nem lesz egy pasi sem azonnal szerelmes, de a csókja mégis olyan volt, mintha az lenne. Ez azért elég izgató.

Egyik este egy pincében borozgattunk. Nyújtózott egyet, aztán megjegyezte, hogy egy jó nyújtózkodás felér egy fél kielégüléssel. Igazán??? Értem én, hogy a bölcsészek szeretik az ehhez hasonló, frappánsan hangzó kompakt kis mondatokat, de vajon belegondolt már, hogy mit is mond? Velem ugyan még nem próbálta, de ezért mással sem lehetett ennyire siralmas a szerelmi élete.

Véleményem szerint ezek a mennyiségek összemérhetetlenek, de egy történész nyilván nincs tisztában ezzel a fogalommal. Inkább megpróbáltam rávezetni, hátha rájön magától. Úgyhogy javasoltam, hogy ha már egy nyújtózás után így félúton tart, hát folytassa, és nyújtózzon gyorsan még egyszer. Aztán meglátjuk, lesz-e két félből egy egész. De nem próbálta meg, csak vigyorgott. Asszem leesett neki, mire gondolok. No, az elmélettel akkor meg is volnánk. És mi lesz a gyakorlattal? Ha eddig csak olyan szexben volt része, hogy a végeredmény csak két nyújtózással ért fel, akkor talán meg kellene próbálnia velem. Hátha többre jutunk. Mondjuk, legalább háromig ;)

Nagyon nem kellett győzködni, semmi perc alatt fizettünk, és elindultunk hozzá.

Út közben szereztem néhányat azokból a finom csókokból. Hát ezzel nagyon le tudott venni a lábamról. Tudod, mikor együtt vagytok, és azt érzed a pasi mellett, hogy neki te vagy a legjobb csaj. Érdekesnek, szórakoztatónak, kedvesnek, szépnek, és főleg igen kívánatosnak látod magadat rajta keresztül, elhiszed, hogy tökéletes vagy. Mikor megcsókol, akkor meg ugyanezt hatványozottan. De tényleg: neki, itt, most, tökéletes vagy. Mert ő annak lát. És ezt érzed minden csókból: hogy nagyon akar téged.

A lakásba belépve az érdekes, szórakoztató, kedves, és szép már nem annyira számított, inkább csak a kívánatos. Az ajtónál ledobtuk a cipőket, aztán a földön landolt a kabát, majd a pulcsik. A hideg keze benyúlt a pólóm alá, tiszta libabőr lettem ahogy hozzám ért. Nem csak a hidegtől. Kaptam csókot a pocakomra, a cicimre, ledobta a pólómat. Kigomboltam a nadrágot, az is a földre került. A folyosón végig elhagytuk a ruháinkat ahogy haladtunk a szoba felé. Mire elfogytak, éppen elértünk az ágyig. Nyáron, kevesebb ruhával, valószínűleg csak az ajtóig jutottunk volna.

Bedőltünk az ágyba, rám feküdt, éreztem a súlyát. Egyik kezével benyúlt a derekam alá, és még jobban magához szorított. Megcsókolt. Éreztem, ahogy az arcomat nézi. Alig bírtam kinyitni a szemem, de megkért rá, megvárta, míg ránézek. És akkor tolta be. Hirtelen nagy levegőt kellett vennem, és visszacsukódott a szemem. Mindig az első pillanat a legszebb. Meg valahol a vége, de arra nem mindig emlékszem.

Az egész együttlétünk olyan volt, mint a csókok: finom, lassú, figyelmes, érzéki. És halk. Végül csak egy nagyon-nagyon csöndes ahhhh maradt.

 

Szólj hozzá!

Száz év magány

A szex majdnem olyan, mint az evés. Persze, az evésről kicsit többet beszélünk, gyakorisága és módja elfogadottabb téma egy közösségben, recepteket sem csak a legbizalmasabb barátnőnkkel osztunk meg, hanem akár a főnökasszonnyal is, és nem háborodik fel senki, ha csoportosan, nyíltan, idegenek előtt, vagy akár az utcán műveljük.

De azért mégiscsak van némi hasonlóság: reggelenként gyorsan bekapunk pár falatot, hogy ne induljunk el éhesen munkába - nehogy rávessük magunkat a cuki kollégákra, vagy a még cukibb pizzásfiúra. Este sem lehet kiéhezve elaludni. És bizony kell néha a megszervezett, megtervezett, ünnepi, gyertyafényes, többfogásos vacsora is, a végén valami igen különleges desszerttel. Aki úgy szereti, annak barátokkal együtt. És egyedül sem az evés, sem a szex nem olyan élvezetes. Persze, ha nincs más, megteszi...

Szóval, ennek a drága pasinak külföldre kellett mennie, öt hét múlva jön vissza. Addig egyedül vacsizok? Öt hétig? Ha nem is száz év, de majdnem annyi. No, erre való tekintettel kaptam búcsú ajándékot: ha már egyedül kell intéznem ezt a dolgot, hát legyen hozzá egy kis segítségem. Vagy inkább nagy (csak hogy el ne szokjak tőle:)). Be is tettem gyorsan az ágy melletti fiókba, hogy kéznél legyen.

A pasi hazaérkezése után pár nappal, az ágyon fekve tévéztünk, én éppen az esti programot tervezgettem magamban, ő meg arról érdeklődött, hogy bevált-e az ajándék. Hááát, az a helyzet, hogy masnisan, becsomagolva, érintetlenül pihen a fiókban. Másként intéztem. Rákérdezett: a másként, az nem azt jelenti, hogy valaki mással, ugye?

De drága! Olyan finoman, csendesen, szinte reménykedve kérdezte. Nem is féltékeny, mert tudja, hogy nincs rá oka. Pedig mikor megismerkedtünk, mindenre és mindenkire féltékeny volt. Még azt is utálta, hogy szeretek dolgozni, hogy élvezem a munkámat és néha sokáig bent maradok, hogy eljárunk a csajokkal inni, bulizni, meg pletykálni, és előfordul, hogy nem otthon töltöm az éjszakát. De aki nem bízik bennem, az mehet. Nem vagyok hajlandó sem magyarázkodni, sem megváltozni, sem féltékenységi rohamokat csillapítgatni. Teljes bizalom nélkül nem működik.

- Te is tudod, hogy nem valaki mással. Másként. Akarod látni? Megnézheted. De tényleg csak nézheted, nem érhetsz hozzám.

Felültem, háttal az ágytámlának dőltem. Ő a lábamnál feküdt. Felhajtottam a pólómat majdnem a nyakamig, a melltartómat lentebb húztam, hogy a cicim csaknem teljesen kint legyen. A mellbimbókat a két ujjam közé fogtam, simogattam, összecsíptem. Egészen hegyesek lettek. Kigomboltam a rövidnadrágomat. Síkosítóból egy csöppet tettem az ujjamra, így nyúltam a bugyimba. Így sokkal finomabban csúszik a csiklómon. Lerúgtam a nadrágot, a bugyi marad, csak picit lentebb toltam. Izgató, ha érzem a combomon.

Feltérdeltem, vele szemben. A pólót felgyűrtem, hogy ne csússzon le. Hadd lássa, milyen hegyesen állnak a mellbimbók, hogyan meredeznek az ujjaim között. A másik kezemet lentebb toltam, csaknem bent voltam már. Éreztem, hogy nedves, meleg, és megduzzadt. Ő is kigombolta, és ledobta a nadrágját.

Háttal fordultam neki, és négykézlábra ereszkedtem, egyik kezemmel tartottam magamat. A másik kézzel előbb egy, majd két ujjal benyúltam. A vállamra ereszkedtem, letettem a fejemet, hogy a fenekem jobban megemelkedjen, és a pasi közelebb legyen a látványhoz. Miközben az ujjaim ki-be jártak, a másik kezem a csiklómat simogatta.

Éreztem, hogy néz. Sejtettem, mit lát. Tudtam, hogy a kezével ő is dolgozik. Hallottam, hogy egyre szaporábban lélegzik. Már csak egy perc, és minden tiltásom ellenére együtt fogjuk befejezni, őt fogom magamban érezni. Már csak egy pillanat, és tudom, hogy nem bírja tovább, és mögém fog állni, megfogja a csípőmet, magára húz, érezni fogom ahogy betolja, és azonnal végem is lesz, szinte azonnal, ahogy becsúszik. Ahogy rá gondolok, már attól olyan, mintha bennem lenne. És egyre gyorsabbak az ujjaim, mindjárt a csúcsra érek. Egy pillanatra megállok, hogy ne csúcs, hanem inkább széles fennsík legyen, tovább tartson a lebegés. Aztán már csak egy mozdulat. Érzem, ahogy lüktet belül...

Ezt a kört lekésted szivi :)

 

Szólj hozzá!

Meghívlak egy italra

Erikával a kedvenc helyünkön, a bárpultnál ülve konyakoztunk. Ő fedezte fel a pasit, nekem elsőre nem tűnt különösebben érdekesnek. Hárman voltak, Erika szerint ők az egyik helyi zenekar, a kinézett emberke az énekes. Nem ismertem fel őket. Mondjuk, ha zenélnek, és nem hahotázva üvöltöznek, akkor talán... De mentségemre legyen mondva, akkor még nem voltak igazán ismertek.

A pultos Pistitől kiderítettük, hogy milyen whiskyt isznak, kértem egyet, meg nekünk még konyakot. Mikor a pasi felállt az asztaltól, a bárpulthoz indult, én felkaptam a poharakat, és elálltam az útját.

- Gyere, meghívlak egy italra - és a kezébe nyomtam. Nem igazán tudta hova tenni, de azért nem jött zavarba, csak azt kérdezte, milyen alkalomból. Hát csak úgy. Megkérdeztem, nincs-e kedve csatlakozni hozzánk, ugyanis nagyon tetszik nekünk. Nekem is, és a barátnőmnek is, csak ő nem merte megszólítani, mert nagyon szende kislány. (Ha kicsit is ismerte volna Erikát, akkor ezen fetrengve röhög.) Ehhez csak annyit szólt, hogy úgy látja, én nem vagyok az, és reméli, a barátnőmnél is hamar elmúlik.

Intett a haveroknak, hogy ne várják, és leült a helyemre Erika mellé. Én mellette álltam, így amikor letettem vagy felvettem a poharamat a pultról, mindig elé kellett hajolnom. Mindezt persze kis halvány mosollyal tettem, és gyakran a karjába kapaszkodtam. Aztán alaposan kikérdeztük, hogy melyikünk tetszik neki jobban, de indoklással együtt. Vagy nagyon diplomatikus volt, vagy nagyon perverz, de mindketten bejöttünk neki, főleg így együtt. Aztán Erika bevallotta, hogy ő csak plusz csalétek volt, és igazából én akartam vele megismerkedni. És ha nincs kifogása, akkor ő most lelép. Szerencsére nem volt. Aztán a haverjai is elmentek, de mi még sokáig maradtunk. Már nem tudom, miről beszéltünk, de igen jó sztorijai voltak.

Tetszett ahogy nevetett, ahogy megpróbálta hosszú haját az arcából hátraterelgetni, ahogy hozzám ért beszélgetés közben, és az is, hogy gyakran a cicimet bámulta. Megpróbált belesni a blúzomba. Hogy ez könnyebben sikerüljön neki, felé fordultam, kezemet a térdére tettem és előre dőltem. Tetszik? Erre csak annyit mondott, egyáltalán nem baj, hogy egyedül maradtunk, nem csak kedves, de igen kívánatos csaj vagyok, szívesen hazavinne. Két oldalról megfogta a farmernadrágom derekát, belekapaszkodott, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Jól csókolt. Finoman, puhán, de nem nyálasan.

Sztem minden kapcsolatban az egyik legromantikusabb és legemlékezetesebb pillanat az első csók. Ha csak egy egyéjszakás kaland, akkor is. És ha kicsit bénán sikerül, akkor is. De ez nem volt béna. Az első teszten átment, jöhet a következő: felajánlottam, hogy ha feljön hozzám, akkor meghívom egy teára. Gyorsan átgondolta, és rájött, hogy nála is van olyan tea, amit mi most szeretnénk, így inkább hozzá mentünk.

Pistitől még kértünk egy pohár konyakot elvitelre, poharastól. Nem lakott túl messze, gyalog indultunk. Egy csendes helyen leültünk egy padra, egymással szemben. A lábamat feltettem az övére, egészen közel húzott magához. Megittuk a konyakot, csókolóztunk. Felhúzta a blúzomat, simogatta és csókolgatta a cicimet. Összeszorult a gyomrom, libabőrös lettem. Húúúú, ezt inkább otthon folytassuk!

Sietősre vettük a sétát. Már a liftben kezdtük egymás ruháit bontogatni. Lehúztam a nadrágján a cipzárt, és belenyúltam. Igen, ez nagyon kívánatos, éppen a kedvenc méretem :) Ő a blúzomat gombolta, éreztem, ahogy minden gombnál hozzáért a mellbimbómhoz.

Megérkeztünk végre hozzá, de a teát azt most kihagytuk. Puha volt az ajka, és finom a nyelve. A hálószobáig nem értünk el, a nappaliban már nem volt rajtunk ruha. A kanapéra ültem, ő szétnyitotta a lábamat, és elém térdelt. A nyakamat, a mellemet csókolta, aztán egyre lentebb. Hátradőltem. A lábam közé ért, a csiklómat csókolta, szájába vette. Hosszú haja szétterült a combomon.

Felvillant bennem, hogy mit éreztem a liftben, mikor a nadrágjába nyúltam, és szerettem volna már magamban érezni. Eltoltam a fejét. Kérte, hogy térdeljek fel a kanapéra, neki háttal. A háttámlára támaszkodtam. Egyik kézzel hátranyúltam, kezembe vettem a pálcát, és magamba irányítottam. A mellbimbóm is összerándult, éreztem, hogy milyen vastag és erős. A csókokkal ellentétben most egyáltalán nem volt finom és puha. Ő is a háttámlára támaszkodott, így teljesen rám dőlt, éreztem a súlyát, meg sem tudtam moccanni. De nem is nagyon akartam. Csak ő mozgott, erőteljesen, ritmusosan. A haja a karomat csiklandozta. A nyakamba, majd a vállamba harapott. Aztán kicsit lentebb, a vállam alatt, így megtalálta rajtam az egyik legérzékenyebb pontot. Felkiáltottam, minden izmom összerándult, a belsőmben is. Ez neki is nagyon bejött, megismételte, a következmény ugyanaz lett. Aztán minden nyomáskor  ezen a ponton finoman harapott vagy csókolt. Így minden egyes mozdulatát duplán éreztem: minden lökést a belsőmben, és ahogy a hátamat a szája, foga megérintette, a borzongás futkosott a gerincemen. Szinte sikítottam minden mozdulatára. Finoman befogta a számat, karjaival leszorította a kezemet.

Aztán felegyenesedett, a csípőmbe kapaszkodva magára húzott, mélyen tolta, lassan, ütemesen, és megint nagyon mélyen, és megint. Egyik kezemmel a lábam között hátranyúltam, és alulról simogattam őt. A mozgása nem gyorsult, de a légzése egyre szaporább lett, aztán visszatartotta, majd a következő mozdulatra egyszerre kitört belőle. Bennem az izmok összerándultak, belsőm ütemesen pulzált, aztán a lábam megadta magát és összecsuklottam.

 

Szólj hozzá!

Aki whiskyt reggelizik, az este a kukoricásban végzi

A pasimmal a szomszédos üdülő városban buliztunk, utána barátoknál aludtunk. Másnap reggel korán keltünk, és éhesen. A strand melletti büfé már nyitva van ilyenkor, ott próbálkoztunk valami reggelivel. A város még teljesen kihalt, alig voltak az utcákon. A büfé is csendes, és csaknem üres, semmi ehető. Úgyhogy whiskyt kértünk sok jéggel. Meg sok kólával, hogy mégse durvuljunk így korán reggel. Ültünk az utcai teraszon, csendben, kicsit még fáradtan, és whiskyt reggeliztünk.

Ilyen komoly bemelegítés után laza pihenéssel töltöttük a napot: fürdő, szauna, whisky, séta, whisky, vacsi, meg persze egy kis whisky. Este, mikor haza szerettünk volna indulni, egyikünk sem volt vezetés-képes állapotban. A pasim felhívta a barátját. Régóta nagyon jó haverok, akár az éjszaka közepén is, bármiben kisegítik egymást. Most sem történt másként, azonnal felajánlotta, hogy értünk jön, és hazavisz bennünket.

Megérkezett, mi beültünk a hátsó ülésre, bemondtuk a címet, kedves sofőr, indulhatsz, köszi, mi meg elleszünk itt hátul. Vacsi után édes a pihenés, egy kis összebújás meg még édesebb. Úgyhogy összebújtunk. Megcsókolt, megcsókoltam, a blúzom alá nyúlt és megsimogatott, a pólója alá nyúltam és megsimogattam. Aztán finoman végighúztam a körmömet az oldalán, éppen csak hogy érezze. Kicsit összerándult, mintha csikis lenne. Tudom, hogy a füle igen érzékeny, és nem csak a hangokra. Ha picit megharapdálom, akkor azonnal tettrekészebb lesz. Kezemet a lába közé tettem, érezhető volt a csókok és harapások hatása. Lehúztam a cipzárját, benyúltam a nadrágjába, rólam lekerült a blúz, a szoknyám alatt félrehúzta a bugyimat. Kézzel kényeztettük egymást, aztán letolta a nadrágját, és az ölébe ültem.

A barátja nem szólt ránk, szerintem nem zavartuk a vezetésben, tetszett neki a műsor. Már régen kint voltunk a városból, nem volt nagy forgalom, tudta figyelni az utat, meg a visszapillantó tükörből minket is. Felkapcsolta a benti világítást, és beállította a tükröt, hogy ne csak hallja, hanem lássa is, hogy mi történik mögötte. Mert ez fontos a biztonságos vezetéshez.

A pasim megkérte, hogy itt forduljon le az útról. Nem értettem, miért pont itt, szerintem fogalma sincs, merre járunk. Valahol a két város között, kint a prérin. A barátja talált egy lehajtót, befordult, egy földútra értünk. Döcögtünk egy darabig (vicces volt, mi nagyon élveztük), aztán megállt. Egy kukorica tábla közepén találtuk magunkat. Kicsi volt a hely az autóban, úgyhogy mi kiszálltunk, a srác bent maradt.

Az autó mögé mentünk, és kint folytattuk, amit bent elkezdtünk. Háttal fordultam neki: én az autó mögött, ő pedig én mögöttem. Lehajoltam, megtámaszkodtam, ő a csípőmbe kapaszkodott és rám szólt: csukd össze a lábadat, és ne mozogj. Felnéztem, a srác a visszapillantóból figyelt bennünket. Úgy tűnt, nagyon vigyorog. Engem nem zavart, sőt...

Aztán megfordultam, félig felültem az autóra, egészen lecsúszva, hogy minél közelebb legyünk egymáshoz. Belekapaszkodtam, ő pedig olyan mélyen tolta, amennyire csak lehet. Nagyon lassan, nagyon mélyen, aztán gyorsabban. Egyik kezemmel megtámaszkodtam magam mögött, kicsit hátradőltem, szabad kezemmel a csiklómat dörzsöltem. Ezt szereti nézni. Akkor is, ha együtt csináljuk, és akkor is, ha csak én egyedül. Most sem maradt el a hatás, mindkettőnknél olaj volt a tűzre.

A tűzijáték után kicsit összeszedtük magunkat, és beültünk az autóba. A barátjából kitört az elégedetlenkedés. Leszidott bennünket, hogy elég disznók vagyunk, és mekkora szemétség, hogy a szeme láttára szexelünk. Végig kellett néznie, teljesen felizgult, és most alig várja, hogy hazaérjen, és rámásszon a csajára. De ilyen állapotban még csak vezetni sem lehet, nem is tudja, most hogy jutunk haza.

Tudtuk, hogy nincsen csaja. És azt is sejtettük, hogy mire megy ki a játék. A pasim rám nézett, biztatóan felvonta a szemöldökét:

- Naaaa? ... Én majd nézlek benneteket a tükörből.

 

Szólj hozzá!